"Bevallom, potyogtattam a könnyeket, persze. De nem a kiesés miatt, hanem egyszerűen azért, mert volt olyan, amikor nem sikerült úgy teljesítenem, ahogy szerettem volna. Másrészt pedig Mónika kiesése miatt is. Nagyon hiányzott a házból, és ami érzelmi túltöltődés az utolsó héten ért. Egyébként nagyon jól vagyok most, nagyon boldog vagyok! Mind a kettőre nagyon készültem. Nyilván más a két közeg, más dolgokra kell figyelni, de sikerült a műsorban is olyan felszabadultnak lennem, amit szerettem volna, és ami jobban jellemző egy nem versenyhelyzetre. Mónika a szobámban lakik, nem szemetel, nem horkol, csak sokat beszél. :-) De örülök, hogy így egymásra találtunk. Például az öcsémet már a saját öccseként mutatja be, ha valahova elmennek. És köszönöm szépen! Veletek is! :-)"

Abban a szellemben énekeltünk, amiért jelentkeztünk...

"Először is: nem változtatnék semmit. Ha bejelentették volna, hogy kiesek, akkor is ugyanígy csináltam volna mindent. Sikerült - úgy gondolom - elérnem azt, amit el szerettem volna. Amikor őrült akartam lenni, akkor őrült voltam, amikor kicsit érzelmesebb, akkor szerintem érzelmes voltam, és nem hiszem, hogy rá lehetne húzni bármit is erre az öt fellépésre. De reménykedem benne, hogy még sok izgalmat tudok okozni, és szeretném, ha új színeket tudnék még most is megmutatni Nektek! Köszönöm a biztatást, és remélem vissza tudom adni mindezt! A legjobb emlékem a párbaj volt, ahol a Kontor Tomival egy ilyen helyzetben is abban a szellemben énekeltünk, amiért jelentkeztünk. Vagyis a zene és az ének szeretetéért, nem pedig házért, kocsiért, és egy borzasztó jó embert ismertem meg Benne. Szerintem ez a Megasztár lényege."