Időről időre előveszi az ember és 3 hónapig ki sem veszi a lejátszóból. Persze, ehhez szeretni kell a kicsit elvont, de fantáziadús muzsikát. Nem olyan melankolikus, mint a debütáló korong volt, jellemzőek a dzsesszes aláfestések érdekes effektekkel, és újdonság a sok vokál. A Soulbitch című dalt gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.

1. All We Go To Hell 
2. Amor 
3. Eyes For You 
4. Badly Broken Butterflies 
5. Follow Me Home 
6. Were You Thinking Of Me?  
7. People Always Talk About The Weather 
8. Love Hides 
9. Motor 
10. Trains In The Night 
11. Soulbitch 
12. Before You Snap 
13. Even If You Are Victorious  
  

Sok mindent lehetne mesélni Yonderboiról, például hogy már 19 évesen világszerte elismerték Shallow and Profound című albumát! Mi viszont ismét úgy éreztük, hogy Déri Zsolt újságíró kollégánk az, akinek cikkéből minden kiderül! Ezért az ő engedélyével ajánljuk nektek az Est.hu-n megjelent anyagot: 
 
 
Az ábrándos, dzsesszes, easy listeninges kelet-európai downtempójával a nyugatot is meghódító, döntően instrumentális Shallow And Profound után a 2002 és 2005 között, már Zságer Balázs billentyűs közreműködése nélkül készült Splendid Isolation sokkal lényegretörőbb, energikusabb, modernebb, gitárosabb, dalosabb lemez lett (amelyen a két fő gitáros segéderő, az első albumról, illetve a Zagarból ismert Kovács Andor, illetve a Neo Kontroll filmzenéjén és a Heaven Street Seven aktuális felállásában dolgozó Ábrahám Zsolt mellett maga Yonderboi is pengeti a húrokat). A károgó varjak hangjával és harmincas évekbeli hegedűs témával induló nyitódalban egy gyermekkórus a pokolraszállásról énekel (All We Go To Hell), majd a zongorával nyitott triphopos Amorban egy női hang olaszul szaval a szeretet mibenlétéről, a triphopot funkos gitárokkal élénkítő Eyes For You-ban pedig az I Only Have Eyes For You című szerelmes dzsessz-sztenderd egy borzongató hatvanas évekbeli feldolgozásából kapunk kórusmintát.

Ezzel el is jutottunk a lemez magját képező, öt angol nyelvű énekes szám alkotta blokkhoz. Ennek keretét a Szűcs Krisztián által énekelt dalok adják, szám szerint három, ami soknak is tűnhetne, de Yonderboinak sikerült az énekesből teljesen más, finomabb előadásmódot kihoznia, mint amit az az anyazenekarában, a Heaven Street Sevenben, vagy a Neóval (Lo-Tech Man, Hi-Tech World) és a Carbonfoolsszal (Poisoned Goulash) közös munkáiban használt. A trombitával színezett Badly Broken Butterflies és People Always Talk About The Weather nagyszerű, karakteres számok (az előbbiről akár az UNKLE Ian Brownnal készült dalai is eszünkbe juthatnak, míg a bluesos gitártémára épülő utóbbi egy könyedebb, elevenebb, slágeresebb darab), a már a Shallow And Profound idején is megnyilvánuló Doors-hatást pedig itt egy Jim Morrison-verstöredék, a Love Hides feldolgozása viszi tovább, tiszta zongorahangokkal, sok gitárral és „a szeretet a válaszom” refrénnel (ennek a remekül sikerült adaptációnak kulcsszerepe lehet az album nemzetközi fogadtatásában). Szintén jól sikerült feldolgozás a hetvenes évek végi Dire Straitstől kölcsönzött Follow Me Home, melyet az első albumról és a Yonderboi Quintet koncertjeiről már ismert énekesnő, Kutzora Edina ad elő, a „come on woman” sort „come on man”-re, sőt a föderatív „come on people”-re váltva (ebben a számban a lemez munkálatait segítő holland sztárproducer, Tom Holkenborg, azaz Junkie XL is közreműködik gitáron). A legjobb dal azonban az énekes blokk szívében elhelyezett Were You Thinking Of Me, ahol az Amber Smith együttes frontembere, Poniklo Imre egy saját maga által írt szöveget énekel: az Interpol zenei világával rokonságot mutató baljós verzék itt egy lendületes refrénnel váltakoznak.

A lemez hátralévő része a filmzenés hatások jegyében fogant utazás: az energikusan lüktető, majd a közepén ritmust váltó Motor után a groove-os Trains In The Night egy filmszövegidézettel értekezik az élet és film viszonyáról, illetve a művészi hivatásról, a bluesos gitártémát és horrorisztikusra modulált éneket használó Soulbitch mintha egy sci-fi lenne a „szellem a gépben” témakörben, a magát lassan vonszoló Before You Snap egy ördögi monológ köré épül, majd visszatérnek a károgó varjak, miközben egy régi magyar filmből Koncz Gábort halljuk az élet nagy kérdéseire isteni választ kereső kisember szerepében. A válasz pedig - amint az már a Doors-feldolgozásból is kiderült - nem más, mint a szeretet, és ezt a záró Even If You Are Victoriousban a Legendary Pink Dots frontembere, Edward Kaspel is megerősíti, amikor - szintén egy filmből idézve - Jézus Júdáshoz intézett szavait ismételgeti: „Még ha győzedelmeskedsz is, te magad tele vagy méreggel. Meg kell törni a gonosz láncolatát… Szeretettel.”