Hogyan képzeli el életét Varga István a Megavillában? "Ami azt illeti, nagyon várom azt az időszakot, amikor majd több időt tölthetek el a versenyző társaimmal. Kissé zárkózott ember vagyok, nagyon nehezen engedek fel, illeszkedem be különböző baráti társaságokba. Úgy tűnik, ezúttal minden egy kicsit máskénty zajlik: a többiek nagyon kedvesek, így a legjobb úton haladunk afelé, hogy igazán megismerjük egymást, és őszinte, mély barátságokat kössünk. Ennek remek színtere lehet a Megavilla. A színfalak mögött lesznek körülöttem olyan emberek, akiknek ugyanazokkal a különös érzésekkel kell megküzdeniük, mint nekem. Igyekezni fogok, hogy ne lógjak ki sehonnan, részt vegyek a közös elfoglaltságokban, a házban zajló eseményekben. Természetesen a családom borzasztóan fog hiányozni, hiszen édesapaként más fontossági sorrend van az életemben. Ezért a felkészülés mellett, szeretnék annyi időt tölteni a családommal, amennyit csak lehet." "Ha van egy kis időnk, akkor a család be szokott ülni a szobába, és segítenek abban, hogy menjenek a dalok. Nyolc éve vagyok villamosvezető, szeretem csinálni, bár néha egy kicsit fárasztó: amikor több napot kell jönni egymás után, és nincsenek pihenőnapok. De az éneklést mindennél jobban szeretem, tehát ha ez nem sikerülne, akkor maradok itt, ha meg sikerülne, akkor én leszek a legboldogabb! Néha szoktam magammal hozni szöveget, és akkor a végállomáson dudorászom, de amit tudok, azt menet közben is szoktam gyakorolgatni. Az éneklés a legnagyobb vágyam!"

Csaknem nyolc évvel ezelőtt, még a TV2 indulásakor rajtolt a Kifutó, talán emlékeznek rá. A mai, megasztáros szemmel már-már mulatságos az akkor nagyon is menőnek számító koncepció: öltöztessük be a magyarokat külföldi sztárnak, azok meg próbálják az eredeti előadók hangját utánozni.

Tehát tulajdonképpen egy jelmezes karaoke-versenyről volt szó, de nem volt hiábavaló. Hihetetlen jó hangú énekesek tűntek föl a semmiből. Ugye nem lepődnek meg, hogy ki nyerte az első szériát? Pély Barna volt az, aki Jamiroquai-nak öltözve, leénekelte az akkori zsűrit a székről…

Mi meg naplósok, már akkor is kerestük a különleges sorsokat. A mi sztárunk annak idején, 1998 kifutós nyarán, egy huszonnégy éves, villamosvezető fiú volt.

Megszerettük Pistit, aki énekelt otthon és megállókban, menet közben és színpadon. Mindezt csak azért mondtam el, mert szerdán mi is néztük a tévét, és kit láttunk a Megasztárban? A mi Pistinket, aki beénekelte magát a vezetőfülkéből a döntőbe…

Van, aki egész életében hiába vár a nagy pillanatra. Arra, hogy végre beteljesüljenek az álmai, és egy csapásra megváltozzon minden. Csak múlnak az évek, az álom meg egyre távolibb lesz. És egyre hihetetlenebb, hogy eljöhet még a nagy pillanat. Az, amikor minden sikerül, és végre fennhangon kimondják az ember nevét: "Varga István!"

Na jó, ilyenkor szabad sírni egy kicsit, merthogy hirtelen értelmet nyer minden. A sok-sok évi reménykedés, a rengeteg gyakorlás, az állandó éneklés, és az, hogy a családban tényleg Pistiről, és a dalokról szól minden. A közös estéken nem tévézik senki: az aprócska, harminc négyzetméteres lakásban hallgatják, hogy apa hogyan énekel. Tegyük hozzá: a szomszédok is azt hallgatják, de panasz nem volt még soha.

"Azt gondolom, hogy amikor énekel, nincs a földön. És aki úgy zenél, hogy nincs a földön, egy másik dimenzióba kerül, annak ezt kell csinálni!" - mondja Mari, az újdonsült Megasztár-feleség.
Varga István:

- Végtelenül őszinte és tiszta ember. Belőlem nagyon sok szeretetet és persze örömöt vált ki a lénye, de rettenetesen kevés az önbizalma.

Tanácsom: Önbizalom! Önbizalom! Önbizalom! És mindenképpen csináltasson fogpótlást, mert egy énekes nem engedheti meg magának, hogy foghíjas legyen!