Hogyan viseli a családja, hogy a Megasztárba jelentkezett? Feri két gyerekével és feleségével boldog családban él, amely mindenben segíti. "Minden nap hajnal hatkor kelek, és csak késő este megyek haza. Ezt nem tudnám megtenni, ha nem lenne erős, biztos hátterem, a családom, a feleségem. Ahhoz, hogy én az álmaimnak éljek, elengedhetetlen mindez. A Megasztárba jelentkezésem felelősségteljes döntés volt, hiszen nem csak én határoztam így, hanem a feleségem is." Hisz benne: munkabírása, és zeneszeretete annyi energiát ad neki, hogy mind a családja, mind a közönség teljes emberként számíthat rá. "Ez az egész hatalmas felelősség, hiszen akik szeretik a zenédet, azok szeretnének azonosulni azzal, ami te vagy. Ezért úgy kell élnem, hogy nemcsak a gyerekeim számára, de a közönség számára is elfogadható, szerethető legyen a zeném és az életem." "Édesanyám unszolására lettem fogtechnikus. Tehát lényegében véletlenül kerültem ide, aztán megszerettem, és maradtam. Két fontos dolog van: az egyik a zenekar, a másik család, akiért dolgozik az ember. A zenekarral játszunk kéket, zöldet, feketét, tehát jazz-t, blues-t, funky-t, rockot, és természetesen saját dalokat is, amelyeket nagyon-nagyon szeretünk. Illetve lassacskán azokban a klubokban, ahol ezeket a dalokat játsszuk rendszeresen, már azért velünk éneklik. Az ember legnagyobb vágya, hogy kiálljon egy színpadra, és egy hatalmas közönség tapsoljon neki. Legalábbis, akik olyan exhibicionisták, mint mi vagyunk, illetve én vagyok. Ez egy nagyon komoly dolog, így nem lehet elhülyéskedni. Természetesen vannak jó pillanatok, de igazából ez egy kőkemény munka."

Riporter: Egy picit beszéljünk Feriről is! Két gyermeked van. Annyira édes a lányod neve: Polett. Egy kicsit franciás, egy kicsit bohém. Persze nem tudom, milyen a lányod…

Varga Ferenc: Valóban nagyon bohém, művészlélek. Egyébként a feleségem adta a Polett nevet, mert ez volt a gyermekkori álma.

Riporter: Keramikus vagy, bár jelenleg fogtechnikusként dolgozol. A két dolog természetesen nem áll messze egymástól. A zene viszont hogy jött az életedbe?

Varga Ferenc: Elég korán elkezdődött mindez. Először úttörőzenekarban játszottam, egészen pontosan trombitáltam. Ott szerettem meg a zenét. Szatmári Gyuri bácsi szerettette meg velem a zenekari dolgokat a szakmai gyakorlatok alatt. Ez tulajdonképpen egy ördögi kör: egyszer belekerül az ember a mókuskerékbe, és aztán csinálja tovább…