1. nap:
Tükörtilalom! Hogy fogom én ezt kibírni?

Hétfő, 7 óra: Elaludtam, és épp slattyogok be a fürdőszobába. Ó, Atyám, eltűnt a tükör! Aztán beugrik: mától tükörmegvonáson vagyok. Ezért tegnap száműztem az összes tükröt a pincébe. Pánikba esem: Segítség! Hogy áll a hajam? Sajnos nagyon jól tudom, hogy fésű nélkül úgy nézek ki, mint TILLA egy rossz pillanatában! De ki akarhat olyan frizurát? Összefogom tehát a fejemen lévő tollseprűt egy copfba. Sikerült! Most jön a smink: de kirúzsozni a számat egyáltalán nem könnyű tükör nélkül. A kontaktlencséim helyett ma inkább felveszem a szemüvegem. Csak egy gond van! A kerete úgy néz ki, mintha SZTK-receptre adták volna! Kétségbeesem: hogy menjek el így otthonról? Végiggondolom, nem kellene-e felhívnom a 100xSzép szerkesztőségét, és szabadságoltatnom magam a főszerkesztővel, Mártival. De mit mondjak neki? „Nem megyek be, mert úgy nézek ki, mint Doktor Bubó – csak még rosszabb sminkben.” Lehetetlen. Ezenkívül amúgy is mindenki tud erről az önmagamon végzett kísérletről.

Bizonytalanul indultam el otthonról - ki tudja, hoy nézek ki...

10 óra, a 100xSzép szerkesztőségében: A kolléganőm, ERIKA így köszönt: „Hé, édesem, elkenődött a rúzsod!” Ciki. Berohanok a mosdóba: legszívesebben az egész íróasztalomat magammal vinném, hogy ott elbarikádozhassam magam estig. De sajnos nem tudom kivinni az ajtón az asztalt. És amúgy is, a szépségért felelős szerkesztőlány, NATI leragasztotta a tükröt egy Orlando Bloom-poszterrel. Orli csintalanul mosolyog rám. Én pedig nagyon örülök annak, hogy a poszterek nem tudnak beszélni. Helyette a divatszerkesztő szólít meg. El van ájulva a minimál-sminkemtől: „Király! A ’nudista stílus’ épp a legnagyobb divat!” Ó, igen? Ennek ellenére a nap további részében elbújok a számítógépem mögött. Hogy fogok így kibírni még négy napot? Csak akkor indulok haza, amikor kint már sötét van…

2. nap:
Tükörbe nézés nélkül egy interjúra

11 óra: Besokkoltam! NÉMETH KRISTÓFfal kell találkoznom ma! És ezt ráadásul teljesen smink nélkül kell megtennem! A sminkelést ugyanis ma teljesen kihagytam. A tollseprű találkozik Szupermennel. Miért is mentem bele ebbe az őrült ötletbe? Berontok a mosdóba, és már azon lennék, hogy letépjem Orli fejét a tükörről, amikor megszólal a lelkiismeretem: „Hagyd békén Orlit, különben is, az NATI kedvenc posztere!” És Nati felajánlja sminkelési szolgálatait. Habár megbízom az ízlésében és művészi kezében, ideges vagyok. Hogy nézek ki? Szükségem van egy kis csokoládéra, hogy megnyugodjak.

NÉMETH KRISTÓF: „Ööö, csokis a szád széle”

15 óra: KRISTÓF rám néz, és elmosolyodik üdvözlésképpen. Azonnal azt gondolom: „Jesszusom, biztosan elkenődött a szemfestékem!” Minden alkalommal, ahogy találkozik a tekintetünk, elnézek oldalra, annyira bizonytalannak érzem magam. „Mire figyelsz oda egy lánynál először?”, kérdezem, és megpróbálok az interjúra koncentrálni. Vigyorogva azt mondja: „A szemére! A tiédet például még nem is láttam rendesen!” Bang, elfelejtem a bizonytalanságomat, és visszanevetek. Mintha felhőkön járnék, kilibegek az ajtón az interjú után. KRISTÓF utánam kiált. Mit akarhat még? Lehet, hogy egy randit? „Bocsánat, már az elején azt szerettem volna mondani, hogy van egy kis csoki a szád szélén, de igazán nem vészes!” Azonnal letörlöm a szám szélét a tenyeremmel. Ó, bárcsak darabokra téptem volna Orli poszterét a vécében!

3. nap:
Totál ideges: vásárlás anélkül, hogy látnám magam

19 óra: Egy butikban állok, és farmert próbálok. A barátnőm, Orsi van velem, aki gondoskodott arról is, hogy külön miattam letakarják a tükröt. Őrülten hangzik, de miután kibírtam két napot tükör nélkül, a barátaim komolyabban veszik ezt a kísérletet, mint én. A kollégáim közül hárman is smink nélkül jöttek be az irodába, merő szolidaritásból: Márti, Erika és Nati. A próbafülkében állok, és kedvetlenül próbálom a nadrágokat, mert az, ami nekem örömet okoz a vásárlásban, éppen hiányzik: nem nézegethetem magamat a tükör előtt egy új darabban, és így nem érezhetem magam egy kicsit sem boldogabbnak tőle. Ráadásul köztudott, hogy a farmernadrágoknál az a lényeg, miként mutat a fenéken. És én ezt épp ma nem láthatom!

Az előny: tükör nélkül nem olyan hiú az ember…

20 óra: Elhagyom a butikot Orsival– de új nadrág nélkül! Azok a nadrágok, amelyek kényelmesek voltak, nem álltak jól. Legalábbis Orsi szerint. És azok, amik bevágtak a fenekemnél, tetszettek neki. E bevásárlóút által legalább tanultam valamit: a tükör nyilvánvalóan nem csak biztonságot, de bizonyosságot is ad. Most őszintén: elég gyakran választunk olyan ruhadarabot, amelyet ugyan szűknek érzünk, mégis a tükörre hagyatkozunk. Hiszen olyan sokat számít az a néhány kiló mínusz. A szépségért ezek szerint a kellemetlenségeket is megvásároljuk. Ezt a hiúságot pedig a tükörrel lehet a legjobban megünnepelni. Vagy talán feleslegesen töltött Hófehérke mostohaanyja annyi időt a tükör előtt?!

4. nap
A kemény teszt: buli (majdnem) smink és csinos ruha nélkül

14 óra: A kedvesem, Márk épp ma este akar velem elmenni bulizni. Pont ma! Smink nélkül? Inkább nélkülem! De Márk nem enged, én pedig nem akarom bevallani, hogy a tükörmegvonás miatt komplexusaim vannak – rábólintok. A fiúk állítólag úgyis a természetességre buknak. Na, legalább ma este tényleg bebizonyosodik, így van-e. Négy órával később állok a fürdőszobában, és tépkedem a hajam. Kiborulok! Még az új szaténszoknyám is elbizonytalanít. Ha csak azt tudnám, látszik-e alatta a bugyim. Levettem a szemüvegemet, a mínusz három dioptria ellenére. De ha már kócos TILLA-hajjal kell Márkkal kilépnem a lakásból, akkor már ne legyek egyszerre Doktor Bubó hasonmása is!

Először érzem magam smink nélkül lazán

20 óra: Márknak azonnal feltűnik a változás. „Te smink nélkül? Király! Szemceruzával és rúzzsal kifestve máskor olyan megközelíthetetlennek tűnsz!” Boldogan vigyorgok, és elhatározom, hogy ezentúl egyszer sem fogok gondolni a külsőmre!

22 óra: A többi lány sokkal többet foglalkozik az elkenődött sminkkel, mint a kísérőjével. És életemben először élvezem az önkísérletet: teljesen laza vagyok, mert nem kell aggódnom a sminkem miatt. Helyette inkább élénken beszélgetek Márkkal, és rajtakapom magam, hogy vicces beszólásokkal sokkal jobb benyomást teszek rá, mint csábos szempilla-rebegtetéssel. A pillarezgetésnek ugyanis szempilla-meghosszabbítás nélkül semmi értelme. Nélküle ugyanis olyan hatástalan, mintha telt ajkakat akarnánk festeni ceruzavékony szájra. Tény, egyik sem az én arcomon található. S ezen az éjszakán tanulok még valamit: flörtöléskor nem mindig a női fegyvereket kell bevetni, néha elég egy jó vicc is.

5. nap
Őszintén: már egyáltalán nem hiányzik a tükör!

8 óra: Felébredek. Ezúttal pánik nélkül, mert valahogy hozzászoktam ehhez a tükörmentes élethez. Megvannak az előnyei, főképp reggel: gyorsabban készen vagyok a fürdőszobában, és így van időm reggelizni. Ennek ellenére ma este vége az önkísérletnek!

18 óra: Büszke vagyok arra, hogy öt napig kibírtam, és visszahozom a tükreimet. Oké, sminkkel jobban tetszem magamnak, de azért olyan ronda sem vagyok, mint ahogy azt egyfolytában gondoltam. Különben Márk nem küldött volna ilyen SMS-t: „Szeretnélek újra látni! Smink nélkül! ;-)” Boldog vagyok. És a szépség-szerkesztőnk, Nati újra magáénak tudhatja a mosdóból az Orlando-plakátot…