|
Farsang
2006.01.07. 16:05
 Január 6-tól február közepéig
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, amelynek három utolsó napja “a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, mely a nagyböjttel ér véget. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap.
A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsangban ér a tetőpontjára. A telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vagy a vízbe “fojtják” vagy elégetik. Ez a télkihordás, téltemetés.
A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom - akárcsak a karnevál - a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző, húshagyókeddi éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=böjtölés; Nacht=éjjel). Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei farsangi köszöntő refrénje, amelyet Kodály Zoltán jegyzet fel 1909-ben: “Agyigó, agyigó, fassang, fassang!” Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész, másfél hónapos időszak jelölésére szolgált. (Más értelmezés szerint a farsang neve a német fasen, faseln: mesélni, pajkosságot űzni, szóból ered.)
|
|
|
Velencében már István-napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang, de Rómában csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, illetve karnevalnak.
Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte olaszul: carne-vale=hús, isten veled!, vagy a középlatinban: carne levamen=hústól való tartózkodás). |
|
A latinok a természet újjászületését köszöntő tavaszünnepsége-ket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünne-peken kecskét szenteltek az isteneknek.
A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. |
|
Dionüszosz
|
A római farsang lóversenyeiről (Corso) is híres volt. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Spanyolország-ban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkívüli fényes álarcos felvonulások a divatosnak.
A Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkos-ságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezd-ték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf.
|
|
|
A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velen-cei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja.
Ahogy a maszk viseletből megszületett a színház, a velencei karnevál is azt sugallja, hogy az egész világ nem más, mint hatalmas színjáték. Farsang idején Velence a színpad, álarcosai pedig a szereplők. |
Az ókori görög komédia maszkjai és a híres velencei porcelánarcok vegyülnek a jelenkor emblematikus figuráival, pl.: a Csillagok háborúja űrlényeivel.
Híres a nizzai karnevál is, hatalmas, díszes kocsik menetével virágok csatájával vonzza a látogatókat. A rajnai karneválnak, melynek hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság, már novemberben megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat. (Szokás volt ez szerte Euró-pában, a Balaton-felvidéken pl. így:)
Ausztriában a farsangi mulatságok központja a karintiai Villach. Farsangszombaton az egész város jelmezbe, álarcokba öltözik, még a bolti eladók is maszkok mögé rejtőzve szolgálják ki a vásárlókat; a polgármester pedig egy napra ünnepélyesen átadja a hivatalát a farsangi hercegnek, a Fidelius-nak.
|
A brazilok szerint ez a világ legnagyobb ünnepe, melyre minden évben 300. 000 turista érkezik. A karnevál egyben verseny a legjobb szambaiskolák között. A karneváli felvonulás utcája a "Sambadron", amely 1700 méter hosszú és 60. 000 nézőnek biztosít helyet. Az előkészületek egy évig is eltartanak.
|
|
|
A táncosok rengeteget gyakorolnak, a varrónők hónapokon át készítik a jelmezeket, kalapokat és még további 1500 ember dolgozik a szambaiskolák sikeréért.
A parádé belépői nagyon drágák, de aki ezt nem engedheti meg magának, nem kell bánkódnia. Rio utcáit tomboló bra-zilok áradata tölti be: ők így ünneplik tánccal, mulatozással a brazil farsangot, a riói karnevált. | |
|
|
Milyen szokások éltek és élnek a Kárpát-medencében a farsangi időszakban?
Részletek a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatunkból (készítette: Hintalan László és Molnár V. József, 1988) 
|
|
|
A vízkeresztet követő első hétfőnek regélő hétfő volt a hajdani neve. Megjelölése bizonyo- san magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően való- színűleg utal a szerencsés évkezdésre, a ter- mékenységet, boldogságot biztosító jókíván- ságokra is, akárcsak a nyugat-magyarországi regölés. (Forrás: Kalendárium - Molnár V. József) |
A vízkeresztet követő vasárnapok az Érdy-kódex szerint: első menyegzős, másod menyegzős, harmad menyegzős vasárnap, meg a többi, vagyis amikor az egyház nem tiltja az esküvőket. A szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat.
Január 25. Pál fordulása
(Szegeden "Jóraforduló Pál", az apostol megtérésének emlékezete.)
|
E nap időjárásáról a termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút.
Szentesen azt tartják: "Hogyha szeles pálfordulás, akkor leszen hadakozás". A csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt. Klárafalván e napon megpiszkálták a ludak fenekét, hogy szaporán tojjanak. Az öregasszonyok Magyarbánhegyesen azt kérték Páltól, hogy "fordítsa meg a rostát".
A székesfehérváriak mondásában: "Pál: fele kenyér, fele bor". Az elmúlt év termésének fele ekkorra ugyanis már elfogyott, a másik felét a tavaszi újulásig nagyon beosztották a módos családok is. Zalaszentbalázson így módosult e vélekedés: "Fele kenyér, fele széna, fele fa". |
|
Szt. Pál apostol mellszobra Hatvanban
|
|
Saul, a későbbi Pál
|
|
Régen e napon a Galga mentén, Öcsöd környékén is "pálpo-gácsát" sütöttek. Sütés előtt a család minden tagja kiválasztott egy pogácsát, s libatollat szúrt bele; akinek a tolla megperzse-lődött, még abban az esztendőben számíthatott a halálra.
Somlóvidéken azt tartották, hogy e napon a határban minden esztendőben valaki megfagy, a tél megköveteli az áldozatát. Nem lehetetlen, hogy az átfordulás ősi emberáldozata maradt fönn ebben a vélekedésben. Halál nélkül nincs megújulás. E nap terményvarázsló szokása volt, hogy a hagymadugványos tarisz-nyát fordítva akasztották vissza, s megfordították a szögön a szitát.
|
A "pálfordulás" története és január hagyományai, népszokásai Udvarhelyszéken
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony
(Mária tisztulásának napja, görögül Hypapanté, vagyis találkozás; amikor a világ világos-ságát, Jézust a mózesi törvény szerint bemutatta a templomba.)
|
A szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorolta. A régi rómaiak Mars anyjának tisz-teletére minden ötödik esztendőben égő fáklyákkal és szövétnekekkel járták a határt e napon.
A kereszténységben égő gyertyákkal kerülték a szentegyházat, néhol a határt is, ünnepelve, hogy Mária "világos", mentes a bűntől; s ünnepelték a gyertya példázatával is: a gyertya méhviasza Jézus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. |
|
|
|
|
|
A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, ennél gyújtották aztán meg a gyertyát. A félegyháziak a szentelt gyertyát "máriagyertyának" nevezik. Simeón és Anna a templomban bemutatott Jézust (akiről immár nem-csak hallottak, hanem meg is tapinthatták "!) a világ vilá-gosságának nevezte, ennek jelképe a szentelt gyertya, amely foganatos égiháború, villámlás, jégeső és a gonosz kísértése ellen. Kevés olyan katolikus paraszthajlék akad, ahol manapság is még ne volna szentelt gyertya. |
Régebben a sublót vagy láda fiában tartották, vagy halványkék szalaggal átkötve a falra akasztották, némely helyen a szent sarok, a házi oltár éke volt. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette; de égett vízkereszti házszentelésnél is. (Bővebben e naphoz kötődő népszokásokról)
Február 3. Balázs
(A középkorban nagy tiszteletnek örvendő örmény orvos-püspök. Napját a legrégibb kalen-dáriumaink is számontartják.)
|
Legendájában, amelyet az Érdy- és Debreczeni-kódex mond el, megmenti egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt és már fuldoklott. Az asszony a később börtönbe került püspöknek hálá-ból ételt és egy szál gyertyát vitt. Megvesszőzték, majd faáll-ványhoz kötözték. Testét vaskampókkal szaggatták, majd két ifjúval együtt lefejezték. Ereklyéit később Párizsba vitték át.
Ezen a napon történik a "balázsolás" (gyerekek házról-házra járva gyűjtenek adományokat), valamint a Balázs-áldás (a pap két egymáshoz kötött szentelt gyertyát X alakra formázva a hívők torkához érint és közben áldást mond: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torok-bajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen").
Az orvosok és a muzsikusok pártfogójaként is tisztelik.
|
|
|
|
Február 4. Veronika
(Legendabeli asszonyalak, aki a keresztúti ájtatosság hatodik állomásának képe szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak. A kendőn rajta marad az Üdvözítő képmása.)
Veronika kendője
Domenico Fetti (1589–1623) festményén
Bővebben |
|
|
Február 5. Ágota
(Ókeresztény vértanú Catániából. Feslett életre, hite megtafgadására akarták kényszeríteni. Kegyetlenül megkínozták, melybe a börtönben belehalt.)
Legendája szerint halála után egy esztendővel az Etna láváját az ő koporsójáról levett fátyol állítja meg, ezért a régiek tűzvész ellen az ő védelmét kérték.
|
Február 6. Dorottya
(Ókeresztény szűz, vértanú Kappadókiából. Mivel visszautasítja a pogány feje-delem közeledését, válogatott kínzásoknak vetik alá, melyeket, még a forró ónnal teli kádat is túléli. Lefejezésekor csoda történik: télen friss rózsák és almák tűnnek elő a semmiből...)
A felvidéki Barkáról származó
Szent Dorottya-szobor
|
|
|
Február közepén: "Farsang farka"
Részlet a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatunkból (készítette: Hintalan László és Molnár V. József, 1988)
A lakodalmak, a háromnapos vigadalom és rítusrend általában hétfőn vagy szerdán kezdő-dött. A régiségben a legtöbb lakodalmat farsang végén tartották. Valamikor a szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének csonkahét volt a neve. Húshagyót néhol sonkahagyónak is mondták, a hamva-zószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl. hamvas böjtfő, böjtfakadó, de csak a száraz és fogöblítő szerda népi eredetű. Csütörtöknek pedig csonka, zabáló, torkos, dobzódó a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon.
A farsang farkát előző kövér csütörtök sonka- és kocsonyafőző, meg száraztészta-sütő nap volt, de estefelé már látogatónap is.
Éjféltől szombat estig szünetet tartottak, akkor azonban megkezdődött a farsangozás, annak a palack bornak a kiadásával, amelyet az elmúlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve hamvazóig evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc követke-zett. Tobzódás mindabban, ami zsírossá teszi az ember testét, lelkét. Az általános farsangi lakomázásnak fajtái voltak vasárnap vagy kedden a kanivók, csütörtökön pedig az asszonyok ivója. Amazt a gazdák, emezt pedig az asszonyok tartották a kocsmában. Mindkettő példája a falusi nép közt bizonyos termésvarázsló alkalmakkor és jeles napokon még ma is élő, nemek szerint elkülönülő, férfias vagy asszonyos szokásoknak.
Első nap tehát húshagyóvasárnap, az egyházi nyelvben ötvenedvasárnap. A moldvai, diósfalusi csángóknál piroskavasárnap a neve, mert az ünnepre különleges kalács, a piroska sült. A Székelyföldön, Csíkban csonthagyóvasárnap, sonkahagyóvasárnap, ha pedig farsangon esküdött újpár van a háznál vővasárnap néven emlegetik. A Zoborvidéken sardóvasárnap a neve: a legények sardóznak, vagyis szerencsét, bőséget mennek kívánni.
|
Gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló a far-sang farkának minden szokása. Ilyen a zajos kongó-zás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél "elhantolása" is; de ilyen a turizás, sardó-zás, a turka, a busó, és kuka (dőre) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való meg-ütögetése és az állatok zabáltatása, körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon elszabadult a pokol, a régi törvényt szüntették meg, hogy a negy-venhat napos penitencia majd az újat hozhassa. |
|
Busójárás Mohácson
|
 |
|
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselke-désük rituálisan meg van szabva.
A busóálarcot eredetileg csak a fel-nõtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álar-cot viseltek. |
A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is elõadnak. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a Nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekbõl álló párok. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lako-dalom.
Sokfelé ismeretes a tuskóhúzás. Bekormozott képű legények tőkét húznak maguk után a falú utcáin. Végül aztán megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötik. A néphit ugyanis szégyennek tartja, ha valaki házasulandó létére kimarad a farsangból, azaz nem házasodott meg a legalkalmasabb időben, és így vétkezett a tavasz kozmikus törvénye ellen.
|
Litkén az első világháború előtt farsang három
napján nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek.
A vasárnapi litánia után kezdődött a mulatozás
s tartott három napig. Kedden reggel a fiatalok
dudaszóval, táncolva járták végig a falut
nyársakkal kezükben, s a házakra betérve
az alábbi verset mondták: |
|
Itthon van-e a gazda,
van-e jó farsangja?
Menjen fel a padlásra,
hozzon le szalonnát,
szúrja a nyársamra! |
|
Hipp-hopp farsang!
megölték az ártányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját,
Adjon az Úr Isten
ennek a gazdának
hat szép ökröt,
nyolc kis bérest,
arany ekét a kezébe,
arany búzát a földjébe,
Hipp-hopp farsang! |
|
Egyes tájegységeken szokás volt a vénlány-és vénlegény csúfolás. Palócvidéken ez az 1900-as évek elejére esett. Ilyen például a tuskóhúzás. A legények nagy zajjal végighúzták a tuskót az utcán, majd a vénlányok kapujához támasztot-ták, s közben kisebb strófákat énekeltek. A fiatal házasem-berek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték és ostorral hajtották végig a falu utcáin. A vénlegényeket csúfon-dáros énekekkel biztatták a házasságra.
A farsangi köszöntõkre már a 17. századi történeti források-ban is találhatunk erre vonatkozó adatokat. Gyermekek, fiatalok egyaránt jártak kántálni, adományokat gyűjteni, szõkicskézni.
|
Ipolytarnócon a farsangkeddje a "bakkuszok" napja volt. A legények különböző maskarákat magukra öltve, arcukat álarc mögé bújtatva, kezükben nyársat tartva, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit. Végül a fonóházba mentek, ahol a házaknál kapott tojást megsütötték, a szalonnát a cigányoknak adták. Levették jelmezeiket és táncolni mentek. A bakkuszoknak kedvelt játéka volt, hogy az utcán bámészkodókhoz odamentek, incselkedtek velük, bekormozták őket.
Húshagyókeddi szokások: Jaj a ludaknak! (Forrás: Új Szó - szlovákiai magyar napilap)
A húshagyókeddi szokások között az európai néphagyományban viszonylag gyakoriak a különbözõ ügyességi próbák, a magyar nyelvterületen azonban nem különösebben elterjedtek, közülük leginkább a kakasütés és a gúnárnyakszakítás ismert. Ez utóbbiban elsõsorban a mészároslegények versengtek, annál is inkább, mivel a mesterré avatás része is volt.
Egy XVII. századi szerzõ, bizonyos Daniel Speer a kor népszerû prózai művének – Grimmelshausen Simplicissimusának – nyomán papírra vetette a Magyar Simplicissimus című munkáját, amely sajátos egyvelege a pikareszk regénynek és az útirajznak. A könyv hõse vándorlásai során bejárja szinte az egész Felvidéket és beszámolója nyilván konkrét tapasztalatokon alapul.
Kassán egyebek között a következõ jelenetnek volt szemtanúja: "Húshagyó kedd éjszakáján a mészároslegények a lõcsei vendéglõstõl a másik oldalon fekvõ õrházig kötelet húznak, amelynek közepére egy fonallal jól összekötözött libát akasztanak, lábánál fogva.
A legények nyergeletlen lovon futtatnak el a kötél alatt és igyekeznek elkapni a liba nyakát. A kapkodás és nyargalás addig tart, amíg valamelyik a lúd fejét le nem szakította. Ez aztán hirtelen elvágtat vele s jól elrejti, mert a többiek üldözõbe veszik s igyekeznek tõle elragadni; pedig, aki a fejet elvitte, egy évig fõlegény és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez". (L.T.)
Egy szlovák hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország. Más helyen a farsangvégi hagyományokban sűrűn felbukkan a torma, mint mágikus, gonoszűző szer. A farsang végén maradt tormával a házat körülhintik, hogy a gonoszok, kártevők elkerüljék a hajlékot. Megkenik vele a tornác boronavégeit, máshol a ház négy sarkát.
Farsangi népszokások a Jászságban
A régi idők zalai farsangolásairól
Farsang A-tól Z-ig
A vigasságról és a farsang lélektanáról (arcainkról és álarcainkról)
Illyés Gyula: Farsang
Pillantsunk be az arisztokraták világába, régi tánctermekbe, elõkelõ hölgyek, urak társaságába
A farsangi bál lényegében társas táncmulatságot jelent, a középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendeztek.
|
Farsangi bál az Operaházban
|
|
Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el és ha-marosan egész Európa táncra perdült. Kezdetben az uralkodó joga az udvari bálok rendezése. Az arisztokrácia 1715-ben Pá-rizsban tartotta az első, operá-ban rendezett bált, amelyre a gazdag polgárok is megszerez-ték a névre szóló és társadalmi rangot jelentő meghívójukat. Széles körben elterjedt szóra-kozási formává a 19. században vált a bálozás. |
A magyar vidéki élet kiemelkedő eseménye a megyebál volt (Zalában ezt a hagyományt újították fel a 2000-es évben). A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokrati-zálódott. Különféle társadalmi egyletek, sportkörök hirdettek tagságuknak bálokat, de rendeztek jócskán jótékony célú táncos ünnepségeket is. Szinte valamennyit a farsangi időszakban szervezték.
Falusi farsangi mulatozások, bálok
A farsangi táncmulatság a házasságok előkészítője is volt. A XX. század elején Honton az a lány, aki "valamelyik legényre számított", annak farsang vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is kaphatott, bármennyit elfogadtak a fiús háznál, de csak azt a bokrétát tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett, akit a szülei kiszemeltek számára feleségül. Ez a lány a legény anyjától húsvétkor rózsás pántlikát kapott. A táncmulattságban is azt a leányt illett elősször táncba vinni, akinek a bokrétáját viselte.
A szülõk, anyák elkísérték leányaikat a bálba, megvendégelték egymást a házilag ké-szített rétessel, fánkkal, borral. Figyelték ki kivel járja a táncot, a csárdás ritmusára, fõleg magyar nótára, cigányprímás húzta dallamra. Akkor még három napig tartott a mulatozás, a hamvazószerdát megelõzõ vasárnaptól. Három délután éjfélig, húshagyókedden pedig 10-ig, hogy éjféltõl már otthon kezdhessék a böjtöt.
Leányok és legények egyaránt nagy izgalommal készültek az alkalomra. A legdíszesebb ruhájukat öltötték magukra. A leányok a piros brokát rakott szoknyát, a pruszlikot, a hímzett, keményített ujjú inggel. A legények cifra szalagos kalapot tettek fejükre, s harmonikázva énekelve vonultak végig az utcán, hogy a leányokat hivogassák a bálba. Olykor bokrétát kaptak a leányoktól, melyeket a kalapjukra tűztek, s azzal táncoltak elõször, akitõl az elsõt kapták. Párválasztásra is jó alkalom volt a mulatozás, hisz a fiatalok ilyenkor többet táncolhattak egymással. A legények a bál befejeztével hazakísérték a leányokat, s a kapu elõtt illedelmesen elköszöntek.
Hipp-hopp farsang!
megölték az ártányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját,
Adjon az Úr Isten
ennek a gazdának
hat szép ökröt,
nyolc kis bérest,
arany ekét a kezébe,
arany búzát a földjébe,
Hipp-hopp farsang!
|
|
Egyes tájegységeken szokás volt a vénlány-és vénlegény csú-folás. Palócvidéken ez az 1900-as évek elejére esett. Ilyen pél-dául a tuskóhúzás. A legények nagy zajjal végighúzták a tuskót az utcán, majd a vénlányok kapujához támasztották, s közben kisebb strófákat énekeltek. A fiatal házasemberek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték és ostorral hajtották végig a falu utcáin. A vénlegényeket csúfondáros énekekkel biztatták a házasságra.
A farsangi köszöntõkre már a 17. századi történeti forrásokban is találhatunk erre vonatkozó adatokat. Gyermekek, fiatalok egya-ránt jártak kántálni, adományokat gyűjteni, szõkicskézni.
|
|
A dramatikus játékok, maszkos alakoskodások, mulattatások, jelme-zekbe öltözések mind a mai napig ismertek, de ezekbõl csak az utób-bi maradt fenn. A '20-as, '30-as években nagyobb divatot ült a farsang. A háború ideje alatt faluhelyen besötétített helységekben "ünnepel-tek", beszélgettek a fiatalok. A '60-as években szórványosan ismét elõbújtak a népszokások. |
|
|
 |
|
És ma?
Ma már a technika fejlõdésének, a tömegkommu-nikáció elterjedésének, vagy a kor szellemének köszönhetõen szinte alig van olyan település, ahol a jelmezes maskara öltésen kívül még él valamilyen szokás.
Ma a bálok divatját éljük, melyek egyre több he-lyen, egyre több újdonsággal állnak elő. Mi, már ott érezzük jól magunkat. (Forrás: Szabó Bernadett)
|
  
Farsangi ételek, italok
Inni mindenkor kell, farsangkor különösen. Rióban, ahol a meleg miatt fontos az ivás, sok jéggel hűtött frissítőt, Európában - hideg téli szezon lévén - lehetőleg valami meleget vagy forrót. Jöhet a forralt bor, a puncsok, a grogok és egyéb melegítők.
A karnevállal szemben a farsang elsősorban beltéri mulatság, ahol a sok tánc közben akár könnyen fel is hevülhetünk, jöhetnek a jeges bólék, a klasszikus, elegáns pezsgők.
| Orange Punch
Az alkoholos hozzávalókat
felmelegítjük, majd tűzálló
füles pohárban felöntjük
a forró teával.
A kész italt szegfűszeggel
megtűzdelt narancskarikával díszítjük. |
|
 |
|
Hozzávalók:
4 cl barna rum
2 cl Cointreau
6 cl friss narancslé
1 csésze forró tea
(esetleg kevés fahéj) |
És miket falatozzunk a mulatságokon? Természetesen sokfélét, de semmiképpen se túl sokat, mert elnehezült gyomorral elmegy a kedvünk a tánctól. Az étkezések jellegzetesen a szezon minden termékét és elkészítési furfangját felvonultatják, amelyek éppen a bőségtől válnak farsangivá és ünnepivé.
„Farsangkor minden rendű és sorsú göcseji ember asztala meg volt rakva enni- és innivalók-kal, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap – a hamvazó szerda – már böjt. Farsangi napokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, amelyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat, szomszé-dokat hívtak össze, s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal – két tál között – macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házigazdának ajándékul...“– olvashatjuk Gönczi Ferencz: Göcsej című könyvében.
 |
|
Létezik azonban valami, amit nevezzenek bár a németek Karpfennek, az olaszok bomboloninak, a spanyolok churros-nak, mi pedig fánknak, nem tagadhatják le szoros rokonságukat egymással. |
Ez a szinte egyetlen hagyományos és egész Európában tipikus farsangi étel a létező legegyszerűbb alapanyagokból készül, ám tájanként változatos formákban és ízekben.
Klasszikus farsangi fánk
40 dkg liszthez adjunk hozzá 4 tojás sárgáját, 5 dkg olvasztott vajat, 3 - 5 dl tejet, 1 evő-kanál rumot, 2 dkg langyos tejben megfuttatott élesztőt, 5 dkg cukrot és csipetnyi sót. Jól dolgozzuk össze, majd langyos helyen, letakarva kelesszük a tésztát kétszeresére.
Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és szaggassunk belőle (esetleg pohárral, ha nincs fánkszaggatónk) halmokat. Ismét hagyjuk kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük aranyszínűre. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánkokat, már fedő nélkül süssük tovább. Porcukor és baracklekvár kíséretében, forrón az igazi.
|
Február 14. Bálint
(Itáliai ókeresztény vértanú püspök, aki visszaadta a pogány feje-delem leányának látását. A legenda szerint mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött:
"A Te Valentinod" Így vált ez az üzenet világszerte ismertté.)
Bálintot főleg a nyavalyatörősök és a lelkibetegek tisztelik. Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.
 |
|
Belgiumban, Angliában, Észak-Ame-rikában tehát a szerelmesek napja (Valentin), Németországban viszont szerencsétlen napnak számít.
Bővebben | |
|
Szent Bálint népies barokk szobra Tolna megyében
|
Február 16. Julianna
(Vértanú, szent 305-ben Diocletianus császár uralkodása idején halt vértanúhalált.)
|
A legenda úgy tartja, hogy kérõjét, a pogány bírót vissza-utasította. Ezért ruháitól megfosztották, megvesszõzték, fejére folyékony ólmot öntöttek, majd börtönbe vetették. Az ördög angyal képében megpróbálta rávenni pogány áldozat bemutatására, Julianna azonban a földre taszította és a láncával megverte. A leányt kerékre feszítették, ezt azon-ban összetörte egy angyal. Forró ólommal teli üstbe ültet-ték, ezt sértetlenül túlélte, végül lefejezték. A bíró, aki elítélte, harmincnégy társával együtt elsüllyedt egy hajóval. |
|
“Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyerû szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!”
(Balassi Bálint) |
|
Ragyog és tündöklik Juliannának napjára:
Ragyogjon életed gyönyörű virága,
Sose hervadjon zöld citrusnak ága,
Inkább virágozzon életeknek fája,
Akkor is, ha eljön életed határa,
Végyen fel az Úr maga jobb karjára,
Helyeztessen ottan égi palotára,
A bárány Úr Jézus víg lakodalmára;
Szívesen kívánom.
(Székelyhidi névnapi köszöntő)
|
|
A néphagyomány Júlia nap-jától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolon-doznak a Julisok", vagy meg-rázzák a dunyhájukat. |
|
Február 19. Zsuzsanna
(Az Ószövetség jámbor asszonyát, a kertjében fürdő Zsuzsannát két kéjenc vén meglesi és megkörnyé-kezi, majd az ellent álló asszonyt bosszúból bevá-dolja. A haláltól az ifjú Dániel bölcsessége menti meg.)
Bővebben
A festõ tökéletesen érzékelteti a Zsuzsánna arcán tükrözõdõ öntudatlan elégedettséget és csábító nyugalmát. Még a szépítõszereket is rendkívüli gonddal ábrázolja a mûvész. Úgy tűnik, a fény Zsuzsánna meztelen testébõl árad. |
|
Jacopo Tintoretto:
Zsuzsánna és a vének
Kunsthistorisches Museum, Bécs
|
E napon a szegedi, magyarbánhegyesi és kiskunfélegyházi néphit szerint megszólal már a pacsirta. Zsuzsannát az európai kultikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszent-jeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is s talán "teli-nősége" miatt is. Zsuzsanna elviszi a havat, tartották róla.
A hazai Zsuzsanna-játék a bibliai történetet eleveníti meg. Klerikusok, diákok idézték föl farsang idején az épületes történetet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
