Pongrácz Péter - (Gazdag Tibor)

Sebész vagyok, az orvoslás a hivatásom, és minden vágyam, hogy létrehozzam Magyarország legjobb kórházát. Ezért települtem haza Amerikából, ahol jóhírű praxisom volt és összegyűjtöttem némi vagyont is. Biztos vagyok benne, hogy álmomat valóra váltom, még akkor is, ha sok ellenségem lesz emiatt. Lesznek ellenlábasaim a faluban, ahol megszereztem a klinika részére ezt a csodálatos kastélyt, és lesznek konfliktusaim a kórházban is, mert nem mindenki felel meg az elvárásaimnak. Amerikában megtanultam, mitől színvonalas egy kórház, és aki nem fogadja el ezeket a szabályokat, annak nincsen maradása Csillagkúton. Én nem hátrálok meg, céltudatos vagyok és elszánt, és tudom, hogy a családom mindenben mellettem áll. Laura csodálatos nő, odaadó és hűséges, Barbara csodálatos gyermek, szép és okos, talán egyszer övé lesz ez a kórház, amit én hoztam létre.

Ekler Laura - (Kerekes Viktória)

Az igazgató úr felesége vagyok, finom, érzékeny úrinő. Feláldoztam érte, az ő sikeréért a karrieremet, a diplomámat, ezek után igazán megérdemlek annyi kényeztetést, amennyi egy kórházigazgatónénak kijár. Igaz, ez a klinikaépítés sok gonddal jár, de én mindenben a férjem mellett állok. Csak az a baj, hogy ő nem áll mindenben mellettem. Úgy is mondhatnám, elhanyagol kissé. És ez egy ilyen érett nő számára hatalmas csapás. Még szerencse, hogy Nándi, a gazdasági igazgató pótolja mindazt, amit a férjemtől mostanában nem kapok meg. Nándi figyelmes, kedves, ám néha túl vakmerő. Időnként úgy érzem, legszívesebben felfedné a kapcsolatunkat, de hát ez teljes képtelenség. Sajnos Péterrel nagyon rossz a viszonya, így azon sem lepődnék meg, ha egyszer kirúgnák a klinikáról.

Pongrácz Barbara - (Mészáros Kitty)

Én vagyok a Pongrácz család szeme fénye, anyát imádom, apát meg egyetlen puszival le tudom venni a lábáról, legyen az mozi, vagy új ruha. Bár, ha mindent tudnának rólam a szüleim, akkor aligha lenne ilyen jó véleményük rólam. Élvezem a magyarországi életet, különösen a bulizást, a haverokat, a flörtölést. Azt hiszem, a kortársaimnál érettebb vagyok, ezért aztán tapadnak rám a fiúk, de én inkább a jóképű harmincasokat kedvelem. És vannak ilyenek a tanári karban is. Fogalmam sincs, hogy mi leszek majd, de ez egyelőre nem is érdekel. Inkább a vásárlás, a ruhák, a pasik. Szerencsére nem látszik, hogy még csak tizenhét vagyok, ezért bárhova beengednek, bármivel kiszolgálnak, csak otthon kell találnom valami kifogást.